A mai Parsifal mutatta meg igazán, milyen jó dolog az, ha egy-egy szerepet több művész előadásában is meghallgathatunk.

Egész más rétegeit mutatta az operának Waltraud Meier mint a szintén kiváló Németh Judit. Németh Juditnál azt éreztem, hogy neki a megváltás a végső célja, legbelül tudja, hogy Parsifal vissza fogja utasítani és örül is annak. Csak a felszinesen, valami kábítószer hatására akar csábítani. Waltraud Meierből viszont szinte sütött a szexuális vágy, nőiségében vérig sértette a visszautasítás, és csak a harmadik felvonásban ébredt rá, hogy jobb ez így neki. Kicsit nehéz kezdés után a második felvonásban Waltraud Meier leénekelte a hangvető szárnyakat a mennyezetről. A hang hatalmas és gyönyörű, meg kéne számolni a kottában, hány oktávot jár be.

Vagy itt van Amfortas, Perencz Béla egyik legjobb szerepe. Ő dühöng, perel a sorssal, nem tudja elfogadni, hogy elbukott. Mindenkit hibáztat, csak önmagát nem. Az apjával is harcol, Kováts Kolossal úgy összecsaptak pár éve a MÁO-ban, hogy szikrázott a levegő. Hanno Müller-Brachman, a szerep mostani megformálója viszont tisztában van a hibájával és őszintén bánja is. Mondjuk, a hangja is melegebb árnyalatú, mint Perenczé. Ugyanaz a szerep, ugyanazok a hangok, és mégis teljesen más a figura. Müller-Brachman alakítását és hangját imádtam, jöjjön máskor is, bármit szívesen hallgatnék tőle. (Itt Guglielmot énekel, ő a félmeztelen, hosszú hajú. Mondom én, hogy operába járni nem csak szellemi kaland :-))

Jó előadás volt egyébként a mai Parsifal. Két viráglánytól eltekintve ismét kiváló szereposztást sikerült összehozni.  

Eric Halfvarson tömör, sötét basszusa a kedvencem volt ma. Az ő Gurnemanza nem nagyon hagyja magát megtörni, ellenben a szerep másik kiváló birtokosával, Polgár Lászlóval, aki két felvonás alatt harminc évet öregedett. Halfvarson a harmadik felvonásban is erőteljes figurát énekel.

Christian Franz Parsifalját már ismerjük. Tényleg nem tudom, hogy csinálja, hogy ennyire az ujja köré tudja csavarni a közönséget - beleértve engem is. A fülemmel én is hallom a hangi hiányosságait, rádióból nem is szerettem az éneklését. De élőben valami olyan plusszt tesz hozzá a figuráihoz, amit csak nagyon kevesen tudnak. Parsifalhoz is, a bamba kamaszgyerektől a megfáradt, bölcs uralkodóig minden fázison végigmegy. Hajszálpontosan kidekázva adagolja a hangerőt, az érzelmeket, a gesztusokat. Zseniális a szinpadon. Ő az a művész, aki élőben feledhetetlen emlékeket hagy a hallgatóban, lemezről viszont nem biztos.

Kováts Kolos csak a hangjával volt jelen, ő is a hangdobozokba énekelt bele, szinte a síron túlról. Borzongató és meggyőző alakítás volt, Kováts Kolos nemhiába évtizedek óta birtokolja a szerepet.

És hát az énekkar! Az első és a harmadik felvonás zenei csúcspontjait mindenképpen az énekkar jelöli ki. Eszméletlen jól szólnak. A Rádió Gyermekkórusa pedig ismét egy olyan színt ad az előadáshoz, amit talán sehol máshol, de a MÁO-ban egész biztosan nem hallhatunk. Mintha az angyalok énekelnének, olyanok.

Ami a rendezést illeti -a Szemerédy-Parditka rendezőpáros ezzel a darabbal robbant be a magyar operaéletbe- én nagyon szeretem ezt az egyszerű, eszköztelen szinpadra állítást. A feketéből fehérré váló játéktér, a templomi áhitatot megteremtő orgona, a halott hattyút jelképező egyetlen toll, Parsifal kisgyermek önmaga, mind szép és egyszerű szimbólumok.

Tudnék persze Wagnerrel vitába szállni, hogy valóban akkora bűn-e a szex, mint ahogy azért Kundrynak, Klingsornak és Titurelnek bűnhődnie kellett. De nem teszem. Fogadjuk el, hogy a XIX- századból a X-re visszatekintve Wagner ezt így látta. Nyilván igy is volt egyébként, szóval örüljünk, hogy mi a XX. században születhettünk. Már csak ezért az felismerésért is érdemes egyébként operába járni.

Richard Wagner: Parsifal
Amfortas: Hanno Müller-Brachmann
Titurel: Kováts Kolos
Gurnemanz: Eric F. Halfvarson
Parsifal: Christian Franz
Klingsor: John Wegner
Kundry: Waltraud Meier
1. Grál lovag : Kiss Péter
2. Grál lovag: Ambrus Ákos
Viráglányok: Váradi Zita, Cecilia Lloyd, Fodor Gabriella, Korondi Anna, Keszei Bori, Schöck Atala
Egy hang: Schöck Atala
1. apród: a Tölzi Fiúkórus tagja
2. apród: a Tölzi Fiúkórus tagja
3. apród: Nyári Zoltán
4. apród: Megyesi Zoltán

Közreműködik: Nemzeti Énekkar (karigazgató Antal Mátyás), MR Énekkar (karigazgató Somos Csaba), Budapesti Stúdió Kórus (karigazgató Strausz Kálmán), Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató Thész Gabriella)
MR Szimfonikusok
A zenekart betanította: Stephen D’Agostino
Fény: Györgyfalvai Károly

Rendező, díszlettervező: Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra
Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
 

Elfogult vagyok, ezért aztán ki más is lenne itt, mint Polgár László.

Két éve volt szerencsém két és fél Parsifalt meghallgatni vele és nincs nála jobb Gurnemanz a világon.